Ha a Rózsadombon nőttél fel, nem tudod mi a blues. Ezt mondta egyszer Deák Bill Gyula, a műfaj magyar királya. A Gipsy Rock Band úgy alakította át ez mondást, ha az igazi komlói szenvedélyes, vad, szabad zenészlelket, egy város múltból táplálkozó belső hangulatot, az utak küldetését akarja megismerni valaki, akkor őket kell hallgatni. KASZT-erővel.
A KASZT első napján délután a zenekar adta meg a fesztivál alaphangját. A hetvenes, nyolcvanas évek csúcson lévő magyar rockját, hangzásvilágát, a farmernadrágos, szimatszatyros, kőbányai sörös, atmoszféráját idéző műfaji energiát mai bluesba, rock and rollba öntötték. Férfiasan. Murka Gyula zenéje, szövegei nagyon illenek ehhez a műfajhoz.
A mindig úton lévő ember szabadsága az övék. Nincs forradalmi kultusza ma már ennek a műfajnak, ám egy öreg rocker lelkét, gondolatait miért pont ez zavarná meg. Főleg úgy, hogy ő sem a Rózsadombon nőtt fel. Zenére, zenésznek született.
Búvópatakként jönnek a sorok, sorsok, történetek, remek gitárjátékkal, pontos összhangzással, a műfajra jellemző nyers őszintéséggel, hittel, ösztönösséggel, jazzes, keményrockos témákkal, valóságos képekkel. Papp Attila hangja lehetne a fesztivál alaphangja akár. Érces, erős, dinamikus, hiteles, színes. Energiamező. Komlói útirányként az állandó kereszteződések, változások közepette. Mert a blues a rock gyökere, minden más pedig annak a gyümölcse.
Remek együttes, formáció a Gipsy Rock Band, ragyogó komlói zenészeket felvonultatva. Blues and roll. Igazi Gipsy-buli boogie-woogieként.
V.R.