Pánik: szenzációs hármas
Mikä Myllyäho és Nagy Judit Pánik című produkcióját a székesfehérvári Szabad Színház hozta el a hatodik KASZT-ra. A zsűri tetszését nagyon elnyerte az előadás, a szakmai megbeszélésen nem fukarkodtak a dicsérő jelzőkkel.
A székesfehérvári csoport hatvankét éves múltra tekint vissza. Több generációt magában foglaló társulat, szülők, gyermekek adják egymásnak a stafétát a csapatban. Ez biztosítja számukra a folyamatosságot, a megfelelő utánpótlást.
Pataki András ehhez kapcsolódva azt emelte ki, a csoport múltja, törekvései is bizonyítják, amit kap az ember, azt köteles továbbadni. A nagy elődök munkája, példája utat, irányt mutathat. Ez pedig szocializációs erő, életet adó energia lehet egy közösség életében.
Az előadásról azt mondta, nem lehet eléggé dicsérni, mert minden tekintetben profi produkcióról van szó, amely megállná helyét a kőszínházakban, hivatásos környezetben, Kiemelte a rendkívül jó energiájú színészi játékot, az átgondolt, strukturális rendezést. Úgy érezte, az utolsó 15-20 percre a színészi erők csökkentek, fogytak, az utak, sorsok. A figurák további erős, hiteles megéléséhez, a ritmusváltásokhoz plusz energiák mozgósítása szükséges. Ez szerinte elkerülhető, ha némileg tömörítenek a szövegen. Úgy véli, ekkor tovább erősödhet a darab mondanivalója számunkra, amely a kulturális különbségek, szemlélet miatt megmutatja, ami a finn közegben esetleg probléma, az nekünk álproblémának tűnhet.
Németh Ákos szintén méltatta az erős színészi játékot, a jó, hatásos rendezést. Ahogy fogalmazott, ő kicsit békétlen magával a művel, mert nem tartja annyira erősnek. Az ő jelzője szerint “vékony” az alapanyag, a szöveg. Mint mondta, szituációs-darab ez, a sorsok, fordulatok előre kottázhatók, ugyanakkor a három szereplő karakterének sem egységesen megírt a szövege, jelenléte nincs dramaturgialag egyensúlyban. Összességében a csapat remek előadást mutatott a KASZT-on.
Lucie Málková azzal kezdte, hogy szereti a kortárs műveket, drámákat, öt évvel ezelőtt Csehországban látta is Pánikot, amelyet inkább terápiás-darabnak tart, s akkor az nem keltette fel különösen az érdeklődését. Ez az előadás azonban a kiváló, fantasztikus színészi játéknak, a pontos rendezésnek köszönhetően igazi színházi élményt jelentett számára. Kiemelte a remek színészi együttműködést, amelytől élvezetes maradt az egész játék. Arra felhívta a figyelmet, hogy a technika eszközök alkalmazása, azokra való koncentrálás az előadásban elvehet a színészi játék erejéből, hatásából.
Regős János azzal zárta az értékelést, hogy három nagyszerű színész láthatott a közönség. Ők önmagukon keresztül mutattak be másfajta létezést, úgy, hogy számtalan színt hoztak a figurákba. Neki az a véleménye, ilyen darabot csak akkor érdemes bemutatni, ha arra alkalmas emberek jó ízléssel állítják színpadra. Ez most megtörtént színészileg, rendezésileg. Érezte, a színészek figyelnek egymásra, koncentrált maradt a játékuk. A játékteret jónak találta, ugyanakkor a többi zsűritársához hasonló ő is azt érezte, a lendület az utolsó húsz percre fogyott, akkor némileg nehezen működött az előadás, amely nagyon elnyerte a tetszését.
V.R.
Fotó: Péter Szabó Zoltán