Egy a ráadás: mint hal a vízben
A házigazda komlói Súgólyuk Színház Ray Cooney komédiáját, az Egy a ráadás című produkciót mutatta be a KASZT-on.
A helyi közönség szinte teljesen megtöltötte a Színház-és Hangversenytermet. A csoport már többször jelezte a találkozón, hogy hazai pályán ebben a műfajban ők tényleg verhetetlenek. Ez bizonyította a közönség hosszan tartó zúgó tapsa.
Pataki András értékelőjében arról beszélt, a komlói csapat ennek atalálkozónak nemcsak szervezője, hanem motorja. Nélkülük nem működne a fesztivál. Ezt mutatta, hogy ismét telt ház előtt játszhatott a csapat nagy közönségsikerrel. Hozzáfűzte, a Súgólyuk tagjai kiválóan tudják a klasszikus vígjáték játszás technikáját.
A társulat három színésze (Harka Jenő, Fehér Attila, Tóth Zsolt) professzionális közegben simán megállná a helyét. A többiek is magabiztos, érvényes színpadi jelenlétre,teljesítményre képesek.
Neki az előadással csak egy problémája akadt, ahogy fogalmazott: nem rajongója a szerzőnek, akit – Neil Simonnal, a műfaj elvitathatlan nagy egyéniségével ellentétben – nem tart tehetségesnek. Ez a darabja pedig szerinte egyszerűen rossz. Ő továbbra is azt ajánlja a komlóiaknak, hogy mívesebb szerzők művei felé forduljanak még ebben a műfajban, stílusban is, mert képesek más anyaggal hasonló sikereket elérni.
Németh Ákos ehhez csatlakozva Molnár Ferencet ajánlotta a csoport figyelmébe, mint többször már az elmúlt évek zsűrizése alkalmával. A darabválasztás tekintetében szerinte is jogos Pataki András észrevétele a szerzőről, mert ebben a műben tényleg nem derült ki a nagy és követhetetlen kavalkádban, valójában milyen okkal terelte össze az író ezeket a szereplőket egy helyzetbe. A produkcióról azt mondta: tekinthető a főszereplő Fehér Attila jutalomjátékának az előadás. Szerinte a színészek vitték a vállukon ezt a darabot, ezért gratulált a csapatnak. .Lucie Málková azt mondta, mint halak a vízben, úgy lubickolt a társulat, a rendező ebben a műfajban. Jó technikával játszottak a színészek, figyeltek egymásra, s mindent hozzátettek ahhoz, hogy a nem túl erős alapanyagból sikeres előadás születhessen. Szívesen megnézte volna a társulattól a korábbi évekből a Balfácánt vacsorára című darabot, mert szerinte az jobban megírt komédia, ő azt szereti.
Regős János a színészek játékát emelte és elemezte ki. Kifejtette, erős energiával állt helyt mindenki. Hiteles, gazdag, színes alakításokat láthatott a közönség a férfi és női szereplőknél egyaránt. Hangsúlyozta, a könnyűnek tűnő, ám ebben a műfajban épp ezért a legnehezebb szerepekben is kifejezetten jó, élő és élményszerű teljesítményeket nyújtottak. “Ami eljátszható egy ilyen műből, azt nagyon el tudjátok játszani” – zárta gondolatait, s ebben teljes összhangban maradt a zsűri.
V.R. Fotó: Péter Szabó Zoltán