Zenés bakterház
A Kaposvári Roxínház Rideg Sándor, Tímár Péter, Sebesi Tamás és Szabolcsi János Indul a bakterház című zenés darabját hozta el a KASZT-ra. A legendás mű ebben a prózától eltérő táncos műfajban Komlón nagy tetszést aratott a nézők körében.
A kaposvári csoport húsz éve létezik, 2007 óta működtetnek tanodát, énekes, táncos, drámás foglalkozásokkal segítik tagjaikat. A jegybevételekből tudnak létezni, ezért a darabválasztásoknál
A szakmai beszélgetést Németh Ákos azzal kezdte, hogy a műből készült film Koltai Róberték játékával beleégett az emberek emlékébe. Ő zenés feldolgozásban még nem látta a darabot, s ehhez kapcsolódva hozzáfűzte, a koreográfiák jól működtek, ám nem mindig, mindenütt szerette az előadás zenéjét. Ugyanakkor több remek szövegbeli megoldást hallott, olyanokat is, amelyekből akár szállóige lehet. Kiemelte a gyermekszereplő remek játékát és több jó színészi teljesítményt. Beszélt arról, ha az alkotók a tánckart többet, jobban jobban mozgatták volna, s nem csak reagáltatnák, akkor az még erősebbé tenné az előadást, amelyhez gratulált.
Lucie Málková azzal folytatta, Csehországban nincs olyan hagyománya, kultusza az ilyen jellegű zenés színházi daraboknak, mint Magyarországon, s az értékelésnél ő tiszteletben tartja mindezt. Ő is a táncosok szerepének, jelenlétének a növelését javasolta a csapatnak, hogy ne csak illusztratív funkciója legyen a felbukkanásuknak. A zenét megtartaná táncos, éneklős hangzásvilágban, mert a számítógépes felvétel rá zavarólag hatott.
Regős János bevezetésként arról beszélt, hogy sokféle változatban látni ezt a népszerű művet, s neki mindig az a kérdése, hogyan tud a néző ezekhez a karakterekhez közel kerülni ilyen alkalmakkor. Ő azt érezte, ebben a feldolgozásban lenézték a műbeli szereplőket, olcsó humort alkalmazva mutatták meg őket, pedig mindegyiküknek megvan a maga sorsa, szerencsétlensége, esendősége, igazsága. Ezt tovább erősítette szerinte, hogy a színészek túljátszották a szerepeiket. A színészi játék így felszínes marad, külső eszközökre támaszkodott a figurák megteremtésében. Kiemelte a táncosok kitűnő teljesítményét, azt, hogy az egész társulat erős, ambiciózus tagokból áll, jó színpadi energiákat képvisel.
Pataki András azzal folytatta, a lendületes, izgalmas nyitás után úgy érezte, lesz egy közös, kollektív játék a nézőkkel. Aztán ez átment félig reális, félig stilizált játékba. Ő a stilizált rendszert erősítené azzal, hogy egy-egy színész játékát, a szituációk igazságát, a karakterek fejlődését dolgozná ki jobban. A sokféleségben ugyanis nem tudott egységes marad az előadás rendszere. Érzése szerint a beszélt szöveghez kevésbé passzoltak a dalszövegek. Azt látja, hogy énekléssel, táncolással igazán bíró színpadra képes jó színészi erőkből áll a társulat, s örül annak, hogy megmutatkozhatnak ezek a kezdeményezések.
V.R. Fotó: Péter Szabó Zoltán