Kakukkfészek stációk nélkül
A körmendi Kastélyszínház Társulat lépett fel a Kakukkfészek című darabbal a KASZT utolsó napján. A csapat rendszeres vendége a fesztiválnak, most az eddigi bemutatkozásaikhoz képest egy nagyobb szabású és lényegesen több szereplős előadással érkeztek Komlóra.
Ken Kesey regénye, a Száll a kakukk fészkére 1962-ben jelent meg. Rögtön ezután, 1963-ban megszületett a színpadi változat. Miloš Forman 1975-ös filmje pedig tovább növelte ennek a műnek a népszerűségét, ismertségét.
Németh Ákos azzal kezdte a szakmai beszélgetést, hogy eddig mindig tetszettek neki a körmendiek előadásai, most azonban maradt benne hiányérzet. Mint mondta, valójában egy párharcról, szkanderről, meccsről szól a mű Randle Patrick McMurphy és Ratched főnővér között egy elmegyógyintézetben. Ennek az ábrázolt stációi ezúttal nem születtek meg az előadásban. Időnként látott szép pillanatokat a színpadon, de szerinte a helyzetek ábrázolása nem mindig volt letisztult. Arra is kitért, hogy nem mindenkinek a szövegét értette tisztán, különösen a darab elején. A végén pedig az érezte, találtak egy remek, katarzisos befejezést zenével, ami rá is hatott, de utána egy felesleges bejátszással kioltották azt.
Lucie Málková egyetértett abban Németh Ákossal, hogy ő is érzékelt dramaturgiai gondokat az előadásban. Szerinte a díszlet, a jelmez, a jó alapanyag rendben volt a produkciónál, de arra ő mindenképp több időt szánt volna, hogy eldöntse a csoport: miről is akar ez a darab most beszélni, milyen tematika mentén kerül színpadra, mit akar mondani a társulat a mű által. Nem érzékelte ő sem a két erő valóságos ütközését. Azt javasolta a csapatnak, találják meg azokat a pontokat, amelyeknél meg lehet erősíteni a két fél konfliktusának ábrázolását.
Regős János azzal csatlakozott az előtte szólókhoz, hogy ennél a műnél fontos: a néző ne tudja azonnal eldönteni, kit szeret vagy utál, az anarchista szemlélettel vagy a rendszerben való élettel ért egyet. McMurphy például hol gazember, máskor meg igazságos, s a közönségnek nyitva kell hagyni ezeknek megítélésének a lehetőségét. Ő több izgalmasan felépített, felöltöztetett alakítást látott jól végigvezetett jellemfejlődési szakaszokkal, hatásos jelenetekkel. Pozitívumként említette, hogy érzékelte a szereplők között kialakult viszonyokat, az ő történeteiket. Azt javasolta a csapatnak, hogy ilyen nagyszabású mű színpadra állításánál ne közösen rendezzék az előadást, hanem vegyenek igénybe rendezőt.
Pataki András arról beszélt, hogy a körmendieknek ez a nagyívű vállalkozása minőségi munka, mindenképp jót tesz a csoportkohéziónak. Javasolta az előadásban a színészek szituatív létezésének, kapcsolatának, energiájának, kémiájának megerősítését. A második részben bizonyos részeknél alulpróbáltságot tapasztalt, s ez befolyásolta azt is, hogy halkabban beszéltek a színészek a bizonytalanság miatt. Ezekben az időszakokban egyre több motyogást, üresjáratot érzékelt. Ő is egyetértett abban, hogy ilyen jellegű daraboknál mindenképp jó, ha külső tanácsadó, szakmai szem is részt vesz a színpadra állításban. Összességében úgy érzi, olyan szinten van már most az előadás, hogy érdemes továbbfejleszteni ezekkel a minőségi alapokkal.
V.R. Fotó: Péter Szabó Zoltán