Fotó: Péter Szabó Zoltán
– Mi van, ha te ülsz abban az autóban?
– Na persze, és ha szórakozásból a te gyereked dobál köveket a felüljáróról? Nincs jó válasz ilyenkor. Főleg, ha két nyomozó beszél így. A KASZT egyik fontos, fiataloknak szóló húsba vágó, lélekbe ható, szavakon túl nyúló előadását láthatta a szép számú ifjúsági közönség off-programként. A tanulságot mindenki elvitte magával, egy felkavaró, valós történet alapján készült előadásból. Amikor a telitalálat gyilkossá válást jelent egy felelőtlen játék végén.
A Kövek Stefo Nantsou és Tom Lycos ausztrál szerzőpáros darabja megtörtént esetet feldolgozva egy újsághír alapján készült még 1996-ban. A történet két kamaszról (egyikük 13, másik 15 éves) szól, akik unalomból veszélyes kalandokba sodorják magukat. Először betörnek egy műhelybe, majd, hogy egymásnak bizonyítsák vagányságukat, bátorságukat, heccből köveket dobálnak egy hídról az autókra. Az egyik kő telitalálatként repült le a hídról és halálos autóbalesetet okoznak. Ki dobta ezt a követ, kié a felelősség? Bűnösök a fiúk? Bűnhődjenek egy játéknak induló, meggondolatlan csínytevésért vagy sem? Hol a barátság határa? A darab számtalan kérdést felvetve az ő sorsukat, lelki útjukat, társadalmi hátterüket villantja fel a bírósági tárgyalástól egészen ítéletig. A művet világszerte játsszák, több mint húsz nyelvre lefordították.
Amikor elkészült ez a színdarab, akkor maga a két szerző játszotta, és rendezte azt a melbourne-i bemutatón. 
Magyarországon először az egyik író, Stefo Nantsou állította színpadra a művet még a Kolibri Színházban. Azóta több hazai színház tűzte műsorára a történetet. Molnár Anikó és Papp Attila Sopronban vitte színre a Köveket, s most Komlón játszották el nagy sikerrel. Közösen hozták létre a dinamikus, pergő, sodró erejű tanjátékot. Ötletességüknek köszönhetően egyszerű színpadképpel, minimális kellékkel, egy mindre, lapjaira rajzolásra kiválóan alkalmas szekrénnyel keltettek energikus, pergő, hatásos színházi élményt. Dinamikusan, sodróan, fiatalokra jellemző tempóban, erős váltásokkal játszottak, grafikákkal, ruhák cseréivel jelenítették meg a darab szereplőit, egyes helyszíneit, helyzeteit. A feszültség, a lelki tusakodás, pokoljárás, az önvád, a félelem, kiszolgáltatottság, a magány, az érzelmi hullámvasút atmoszférája egyaránt végig hangsúlyosan megjelent a játékban.
A Kövek a KASZT-on sikeresen, nagy hatással, gondolatokkal megtalálta a közönség lelkét. Oda talált (be). Repült a színpadon a nehéz kő, feloldásra várva a közben kimondott szavakért, tettekért. Ami ezen felül még velünk maradhat: amikor egyes helyen ajánlják ezt az előadást, oda írják, Magyarországon a 2000-es évek elején több mint harmincan haltak meg a vonatokra, autókra hajigált kődaraboktól. Kő kemény adat ez. Játékon túl.
(V.R.)