A komlói Súgólyuk Színház Galgóczi Erzsébet Tizenegy több, mint három című novellájából készült darabot és Gene Stone – Ray Cooney: Miért nem marad reggelire? című vígjátékát mutatta be a KASZT-on. Két különböző előadás hozott a hazai csapat a fesztiválra, s mindkettővel meglepte a zsűrit.
Tizenegy több, mint három
Galgóczi Erzsébet története a fiatal bányamentőről szól, aki egy szerencsétlenség közben úgy dönt, megfordíttatja odalent a tüzet: tizenegy ember életét mentheti meg így, ha háromét feláldozza. Ám kiderül: a három között van legjobb barátja is, akinek szép feleségét régóta szereti már messziről, s ez egy kis városban nem maradhat titokban.
Pataki András azzal kezdte értékelését, örül, hogy Galgóczi Erzsébet szerzőként felbukkant a fesztiválon, mert értékes életművet hagyott maga után. A komlóiak pódiumjátékszerű adaptációjára ő nem tekintett színházi előadásként, mert ebben a feldolgozási és színpadra állítási módban nem tudott azzá válni. A tanmeseként is értelmezhető történetvezetés, a színpadi megszólalások érvényesnek és hitelesnek bizonyultak számára. Benne a látottak felidézték az 1990 előtti időket, s ebben szintén hatásos, kellő mélységű és erejű volt a koridézés. Hozzátette: egy bányászati múlttal rendelkező városban ez a történet szíven találja a hallgatóságot, s ez érződött. 
Regős János ehhez csatlakozva úgy fogalmazott, őt meglepték és meghatották a komlóiak ezzel az előadással, mert új oldaláról mutatta meg magát a társulat. Kiemelte, hogy a színpadra állított produkció hordozta a stílusbeli tisztaságot, remekül alkalmazták a fényváltásokat. Finom eszközökkel mutatták meg a műben rejlő drámát, hagyták elmerülni a történetben a közönséget. Ebből a szempontból a endezés jól működött, és a társulat a novella bemutatásával beletalált valamibe, ami az életünk. Komlón pedig egy közösség múltja, identitása.
Németh Ákos egyetértett azzal, hogy valóban mérföldkő ez a bemutató a Súgólyuk Színháznak, mert egy eddig nem látott arcát láthatták a csapatnak. Ő az értékelését azzal folytatta, a játékban a szerepek megjelentek, éltek, és olyan karakterek színeit is behozták a szereplők a színpadra, akiknek nem is volt megírva igazából az útjuk a történetben, és ez erényévé vált a látottaknak. Egyes részeknél érzett tempótlanságot, a világításnál pedig egysíkúságot. Rövid értékelése végén azt mondta: nekik, mint zsűrinek ebben az esetben, egy ilyen előadás után nincs is joguk bármit is mondani, mert Komlón totálisan mást jelentenek ezek a színpadi szavak, a mű mondanivalója, mint egy olyan helyen, amely nem bányászváros.
Színészparádé a mélységben evezve
A komlóiak pénteken este bemutatták még Gene Stone – Ray Cooney: Miért nem marad reggelire? című vígjátékát. A romantikus vígjáték egyik főszereplője George egy idősödő férfi, aki fegyelmezetten, kiszámíthatóan él. Egy nap teljesen megváltozik az élete, mivel egy hívatlan kilenc hónapos kismama, Louise állít be hozzá. Ekkor találkozik a két generáció, két teljesen ellentétes személyiség, s megkezdődik a kétségbeesett és szívmelengető küzdelmük a boldogságért.
Németh Ákos azzal kezdte hozzászólását, hogy őt a komlóiak mellett ezen a napon Ray Cooney is meglepte, mert az írónak is új arcát fedezhette fel, s ebben az esetben erről a színdarabjáról nem alakult ki rossz véleménye. Hangsúlyozta, hogy a Súgólyuk Színház két oszlopa, Barbarics Diána és Fehér Attila szinte felszántották a színpadot, vitték magukkal az egész előadást. Olyan erővel, energiával, játékkedvvel, amely elől nézőként nem lehetett kitérni. Ezt ők nagyon tudják, látható volt az elmúlt években, és most is.
Regős János is a fantasztikus színészi játékot emelte ki, s ennek egyik nagy erénye volt szerinte a finom eszköztár, a partnerség, a koncentrál jelenlét. A szereplők kerülték a hatásvadász, túlzó, harsány játékot. A darabban rejlő állandó libikókákat, ellentmondásos helyzeteket is sikerült úgy megmutatniuk, hogy láthatóvá, érzékelhetővé vált a mű mélyebb, felszín alatti tartalma. így megfejthető maradt minden, s ő ezt a produkciót ebből a szempontból is kimondottan jó előadásnak tartja.
Pataki András ugyancsak a magas szintű, sodró energiájú játékot emelte ki. A szerepformálásoknak erős maradt az íve, humora, bája, a helyzetek érvényesen működtek. A színpadi berendezés viszont szerinte nem illett a darab angliai helyszínéhez. Összességében gratulált a szereplőknek, akik a vígjátéki elemek arányos alkalmazásával stílusazonosan, színvonalasan, hitelesen játszottak.
(V.R.)