Hozott lélekből
Háy János A lány, aki hozott lélekből dolgozott című darabját a székesfehérvári Szabad Színház előadásában láthatták a nézők a KASZT szombat délutáni versenyprogramjában.
Az ajánló szerint Háy János darabjában mélyre merülhettünk. Egy nő története ez, amin keresztül felfedezhetjük a nyers, kendőzetlen valóságot. A kérdés az, hogy van-e kiút. Nő… Gyerek. Lány. Feleség. Anya. Szerető… Mi irányitja a párkapcsolatainkat? Van olyan, hogy ok-okozat? Mi miatt történik az, ami történik? Vagy ez csak illúzió? Egy fiatal rendőr faggat egy pszichológust, azt „nyomozva”, hogy a lánnyal vagy bárkivel lefolytatott kezelés segít-e, segíthet-e abban, hogy az ember elkerülje saját sorsát.
A szakmai beszélgetést Németh Ákos nyitotta meg azzal, hogy időnként beleveszett a történetbe. A szerző kevés szituatív helyzetet teremtett és alkalmazott a plasztikus szövegében. A fehérvári csapat sokat tett hozzá, hogy ebben a formában működjön az előadás. Ő azt gondolja, az író lehet azt üzente ezzel a darabbal: körforgásos, ciklikus történetéből, a mókuskerékből – akármit csinálunk is – nincs kitörés.
Regős János elmondta, ő másodszor látta az előadást, először sem tudta megszeretni igazán, és most sem. Rendkívül statikusnak találta a produkciót, úgy gondolja, ebben a darabban nincs mit eljátszani, mert akcióban, szituációkban szegényes. Ebből a szempontból szerinte nem jó a darabválasztás. Azt gondolja, merész és kockázatos kihívást vállaltak az alkotók. Szemmel láthatóan bátran, küzdve játszottak, de nem volt könnyű dolguk. A nehézséget az jelentette, hogy egy frontális szituáció mögöttes tartalmát kellett akciószerűen eljátszani úgy, hogy kevés lehetőségük nyílt erre. Hozzá színházilag nem tudott közel kerülni ez a történet.
Pataki András elmondta, a nézők láthattak két síkot, jó színészeket és jó játékot, végiggondolt rendezést. Úgy érzi, vagy inkább az a hipotézise, hogy a szerző párbeszédes formában fejti ki a véleményét, s ezt arra használja, hogy vitatkozhasson önmagával, s így közvetítse az üzenetét. Háy Jánost kiemelkedő kortárs írónak tartja, ám ezúttal nem tudta igazából közel engedni magához a művéből készült előadást. Úgy véli, azt is hordozhatja a darab, hogy Isten nélkül nem lehet még pár percet sem eltölteni a hétköznapokon.
Molnár Anikó azzal folytatta, neki kifejezetten tetszett a színészi játék, a karakterváltások, az energiák, jelenléterők. A darabbal dramaturgiai problémái akadtak. Nem hordozott és adott olyan morzsákat számára az előadás, hogy meg akarja fejteni azt. Ahogy megfogalmazta, nem bírta a mű fenntartani a folyamatos érdeklődését. Az elején nem látta, hová akar kifutni a történet, a végét viszont már tudta, ezért került kívül nézőként az előadásból.
Papp Attila szintén gratulált a színészi játékhoz, kiemelte, hogy a csapat jól felöltöztette a darabot, a figurákat. Finom, visszafogott alakításokat látott, csak néha érzékelt dinamikátlanságot a helyzetekben. Neki a művel, a darabválasztással az volt a problémája, hogy nem tudta eldönteni, milyen üzenetet vihetnek haza abból a nézők. Az író szélsőségesen tipizált, nem mutatott a drámában megoldást, tétet, így nem tudott belehelyezkedni az előadásba, s menni azzal. Hiányzott számára a feloldás, a katarzis.
(V.R.)
