Egy darab a szívünkből

Fotó: Péter Szabó Zoltán

 

Ragadj el és megértem. Mert a hang megjelenik az égen csillagként. Az indián bölcsek is így hallgatnák Szulák Andreát, aki a Stúdió 11 Ensemble zenekarral olyan emlékezetes, lelkeket betöltő koncertet adott a KASZT-on, hogy aki ott ült a sportcsarnokban, megpecsételt találkozásként vitt magából egy darabot az énekesnő szívéből. A tűzvarázslók fényének titkával együtt.

Szulák Andrea olyan kiemelkedő énekesnő, aki páratlanul sokszínű és egyedi hangjával, egész lényével, karizmatikus egyéniségével, humorával, önazonos, hiteles pályafutásának sodró erejével bárhol, bármikor képes varázsütésre pántokat repesztően, tetőket bontóan énekelni, megtölteni a lelket vallomásokkal, a dal begöngyölt parázsával, amely mindig meleget, fényt ad.

Komlón a közönség a sportcsarnokban is megtapasztalta mindezt. Koncertjén felidézett találkozásokat, pillanatokat az életéből. Történetei, emlékezései közben felcsendültek Máté Péter, Cserháti Zsuzsa nagy slágerei. Beszédes szem és mosoly közben elhangzott a Boldogság gyere haza, C’est la vie, jött a Cha cha cha, a Csoda kell, a Szeretni bolondulásig parádés dzsesszes átirata, a Zene nélkül mit érek én. Repült az idő, sorjáztak a sorsfordító számok, a zenekar parádézott, a nézőtéri hangulat pedig telítődött olyan energiákkal, mint amikor a csiszolt gyémánt ragyogni kezd, kifeszíti a teret, ha tisztára súrolja a kéz és az idő. Azt tarják, az életben a legfontosabb pillanatok az érintések magnetikus erejével jönnek létre. Ilyen az előadó és a közönség találkozása, igaz érzésekre épülő láthatatlan kapcsolódása. A népszerű énekesnő a hangjával írja meg ezeket a történeteket.

A világjárvány bezárta az életet, Szulák Andrea a színpadon kinyitotta. Olyan világot teremtett ezen az esten fellépésével, amikor a messzeségben feltűnő álmok ringatása átjárta a gondolatokat, s azok valóra váltak a dalokban, a széksorok között. A szélfútta porszemnek tűnő létezés egybeolvadt a mindenséggel. A felállva tapsoló komlói közönségnek ő ezt hagyta ott a szívéből. Esti fényben, amikor a Hold integetve várja a Napot, mert egymást váltva születnek a kitörölhetetlen pillanatok. Amikor a boldogság valóban hazatér.

(V.R)