A Körmendi Kastélyszínház Társulat Az illusztráció című előadással vendégeskedett a KASZT-on. Ők rendszeres szereplői a fesztiválnak, az amatőr színházi mozgalom ismert képviselői.
Történetük színtere Dogville, egy kis bányászváros a régebbi idők Amerikájában. Lakói mind szegény emberek, ám jó, és becsületes polgárok, akik senkit sem hagynak cserben, hiszen tudják mi is az a nélkülözés. A mindennapok szürkeségén csak Tom, a fiatal írópalánta által erőltetett gyűlések, valamint a távoli völgyben zakatoló cölöpverő hangja pezsdítenek valamicskét. Ebbe a világtól elzárt térbe érkezik kétségbeesetten Grace, egy fiatal, csinos nő. A város lakói eleinte vonakodva, de befogadják, és menedéket nyújtanak neki az őt üldöző gengszterek elől. Cserébe Grace mindenben a segítségükre van. Ami azonban kezdetben szívességnek indul, később kényszerré, sőt, valóságos terrorrá válik.
A zsűri sok problémára hívta fel a figyelmet az előadással kapcsolatban. Hangsúlyozták, hogy egy nagyszerű csapat a körmendieké, ám ebben az esetben nem tudták megugrani azt a szintet, ami ennek a darabnak a sikeres színpadra állításához kell. Ennek egyik oka pedig a rendezésbeli kitalálatlanság volt
Pataki András így összegezte mindezt: “Az illusztráció című előadás Lars von Trier filmje, a Dogville alapján készült. Szerintem párhuzamot lehet vonni Thornton Wilder A mi kis városunk című darabja és ennek a műnek az alapötlete között. Számos esetben köszön vissza ez, olyan, mintha ez a darab Wilder munkájának az ellentéte akarna lenni. A mi kis városunkban nincsenek negatív szereplők, ebben csak ilyeneket látunk. A játékstruktúrája, alapkiinduló pontja szintén hasonló a két műnek. Míg az egyikben az utolsó jelenetben a temetőben várakozó holtak várják a sorsuk megigazulását, itt bűnözők bandája szolgáltat igazságot. Géppisztolyok torkolattüzében láthatjuk az igazságszolgáltatás megtestesülését. A körmendiek előadása nem volt kiérlelt, dramaturgiában, rendezésben számos zökkenőt hordozott magában. Az előadás mozgásrendszere, az eszközök hiánya, azoknak végiggondolatlansága, következetlensége, mind hozzájárult ahhoz, hogy ennek a színházi formai kísérletnek igényes feldolgozása születhessen meg. Ha ilyen jellegű, mondanivalójú, kifutású darabot választ egy csoport, akkor megfelelően erős rendezői vízió nélkül lehetetlenség sikert elérni.”
(V.R.)
