A KASZT-on az előadásokat szakmai zsűri értékeli, és díjazza. A bírálóbizottság elnöke Kubik Anna Kossuth-díjas színművész, tagja pedig Regős János rendező, a Magyar Szín-Játékos Szövetség elnöke, Németh Ákos József Attila-díjas drámaíró, a Magyar Táncművészeti Főiskola dramaturgia-tanára, és Pataki András, a Soproni Petőfi Színház igazgató-főrendezője. Őket kérdeztük a megnyitó után, hogyan vágnak neki az idei munkának.
Kubik Anna: Hazajöttem
– Hazajöttem, már el sem tévedek út közben, mint az első alkalommal. Jó, hogy nyáron van ez a fesztivál, fantasztikus a táj, az itt élő emberektől sok szeretet kapunk. Annak külön örülök, hogy nyitott, gazdag a rendezvény, nem vált belterjessé, nem ugyanazokat a társulatokat látjuk állandóan. Persze, akadnak visszatérők, őket már azért mi is egy kicsit más szemmel nézzük, de ugyanúgy mérjük. Ez számunkra és számukra is emeli a tétet. Nem azt várom mindenképp, hogy profi színházi produkciókat lássunk, hanem azt, hogy hasson ránk nézőkre az előadás. Igazi jó csapatmunkát, színházi élményt adjanak a közönségnek a csoportok – hangsúlyozta Kubik Anna, akinek első évben alkotott egyik nem túl bántó véleménye: miszerint olyan volt egy előadás, amivel vallatni lehet, bekerült a KASZT szállóigévé vált mondásai közé.
A színművésznő nevetve jegyezte meg, néha kell ilyet is megfogalmazni,-építőleg -, de már most az első nap a Baltazár Színház előadása nyitásként magasra emelte a lécet, így biztos, hogy idén nagyon nehéz dolga lesz a zsűrinek a döntéseknél.
Regős János: Erősíteni, ami jó
– Szerintem nem leszünk szigorúbbak, mint eddig. Nem is az a célunk. A szakmai beszélgetéseken is észlelhető, a csoportoknak fontos, segítsünk számunkra néhány észrevétellel, tanáccsal, hogy jobb legyen az előadásuk. Megpróbáljuk megerősíteni mindazt, amiben jók, s rámutatni, figyelemmel miként küszöbölhetők ki a döccenők – mondta Regős János, aki szerint azért jó a KASZT, mert érdekli az itt élő embereket, hogy ezek az amatőr színházak mit képviselnek, nyújtanak, s ez a fogadókészség sok pozitív energiát ad találkozóhoz.
Azt szerinte nem lehet megmondani, hogy ami Komlón elindult, az meddig lehet életképes, hiszen akadnak hagyományokkal bíró kulturális fesztiválok, amelyek nyolc, tíz évig léteztek, más helyen egy év után elhaltak, de volt olyan, hogy negyven esztendeig is éltek programsorozatok.
Komlón ebből a szempontból lényeges, hogy a kulturális államtitkár állt a kezdeményezés mögé és ez biztonságot adhat a fesztiválnak. Ő azt szeretné, ha a találkozó végén a közönség úgy menne haza, hogy ismét megérintették őket az előadások, hiszen ez a színház célja.
Németh Ákos: Meglepett a fesztivál
– Engem az elmúlt két fesztivál annyira meglepett pozitív értelemben, hogy lekopott rólam az amatőr és profi színházi összevetés mércéje. Nemrég láttam egy minden ízében, kiállításában, rendezésében hivatásos előadásnak minősülő és annak hívott produkciót, amely akkorát bukott, mint az ólajtó. Mondtam is, megyek Komlóra, ahol ennél biztosan jobbakat nézhetek meg. Meggyőződtem arról az elmúlt években, hogy ez egy saját jogon önjáró fesztivál, s azt várom tőle, mint bármelyik színházi találkozótól, legyen az profi vagy amatőr. Színházat szeretnék látni, s hassanak rám az előadások! Nincs hová emelni a zsűri szigorát, hiszen eddig is így néztem és néztük a csoportokat és darabokat. Az izgalmas, hogy akadnak visszatérő csapatok, így őket már tudjuk viszonyítani is önmagukhoz, az előző évekhez – húzta alá Németh Ákos.
Pataki András: Egyedülálló találkozó
– Minden évben léptünk előre és úgy érzem, idén is ez lesz jellemző ránk. Az első úttörő esztendő után sikerült létrehoznunk az egyik legjelentősebb magyar nyelvű amatőr színházi fesztivált a Kárpát-medencében, amelynek válogatásmódja, szisztémája hasonló, mint a POSZT-é. Komlón a nevezés és a válogatás után a legjobbak találkoznak itt egy közös ünnepre. Külön öröm számunkra, hogy ebben a városban a nézők megtisztelik az előadásokat. Már tavaly is telt házakkal mentek le a produkciók és úgy tűnik, idén sem lesz ez másként. Ez pedig olyan páratlan és országosan is egyedülálló, amelyet más amatőr színházi fesztiválok esetében nem tudnak elképzelni, mert nem ez a jellemző. Sem a nézőszám, sem pedig a hatás, a közönséggel való összekapcsolódás nem jött létre sehol olyan erővel, mint itt Komlón. Ritkaság az is, hogy a csoportok megnézik egymást, kíváncsiak a másikra és tényleg fantasztikus érzés, hogy a közönség így értékeli és honorálja azt a minőséget, amelyet a fellépők hoznak ide – hangsúlyozta Pataki András, aki arra kérdésre, a sérült emberekből álló Baltazár Színház meghívásával mennyire akartak példát mutatni, hogy erre a fesztiválra ők is beférnek, azt válaszolta: szigorúan szakmai megfontolásból került be a csapat a versenyprogramba, mert Kováts Kriszta rendező Müller Péter Sziámival az oldalán olyan színvonalú és értékű, minőségi előadást hozott létre, amely mindenképp helyet követelt magának a KASZT-on. És erről a nézők is meggyőződhettek már az első napon. A fesztiváligazgató szerint az sosem baj, ha ilyen jó üzenetet is tud közvetíteni a találkozó, hiszen a színház ősidők óta gyógyítani is képes és mindig azt keresi eközben ami összeköthet és nem elválaszthat.